Marketing forradalom - avagy a kéretlen reklámok alkonya?
Egy nagyszerű könyvet vettem a minap, ami azért is örömteli, mert az internet, online, gerilla marketinggel kapcsolatosan eléggé szűkös a könyvkínálat. A hab a tortillán című, Seith Godin által írt remek könyvet is bizalmatlanul forgattam először, de szerencsére megvettem és ezt ajánlom Önnek is, hisz az egyik valaha írt legjobb könyv ebben a témakörben.
Nos, a szerző többek között azt fejtegeti és állításait alá is támasztja, hogy egy ötödik ipari forradalom, a marketing forradalma zajlik ezekben az években. Első hallásra, a szövegkörnyezetéből kiragadva akár azt is monhatja erre hogy ez túlságosan közhelyes, általános vagy éppen túlzó megállapítás. A könyvet olvasva és nyitott szemmel járva a világban én azonban azt mondom hogy ez igen is így van. Olyan léptékű változások zajlanak a kereskedelemben, a marketingben, a reklámban, de még inkább a fogyasztói szokásokban amelyek legfeljebb a multinacionális bevásárlóközpontok, hipermarketek megjelenésekor történtek néhány évtizede.
Le a spam-mel!
Az online marketingben már régi fogalomnak számít a permission vagyis engedély alapú hirdetési mód. Erre egyrészt a rendkívül szigorú spam törvény kényszeríti a hirdetőket, hisz ez alapján kizárólag annak küldhető reklám e-mail aki ezt előzetesen kérte vagy megengedte. Még engedélykérő levelet sem lehet küldeni, hisz az is spam-nek, vagyis kéretlen levélnek minősül. Ennek ellenére a mai napig számtalan olyan levelet kapunk, melyben engedélyt kérnek nagyjából a következő szavakkal:
Az Ö e-mail címét nyilvános adatbázisban találtuk és engedélyt szeretnénk kérni hogy a szolgáltatásunkról tájékoztató levelet küldjünk. A jelenleg érvényes törvények alapján ez nem minősül spam-nek."
Pedig ez igenis spam, el kell olvasni a törvényt!
Egyre közeleg az a nap, (de lehet hogy amikor ezt a cikket olvassa már meg is történt) amikor kiróják az első, sok százezres bírságot egy különben tisztességes, jó szándékú kisvállalkozóra, aki levelező programjával küldözgetett néhány tucat reklámlevelet, vagy csak előzetes engedélykérést és persze fogalma sem volt róla hogy ez akkora bűn.
A törvényi szabályozás adott, most már csak egy feljelentő kell akinél elsőként szakad el a cérna.
Miért csak az e-mailre vonatkozik ilyen szigorú törvény? Mi van a szórólapokkal a postaládákban?
Joggal kérdezheti hogy miért csak az internetes reklámküldésre vonatkoznak ilyen szigorú szabályok. Meggyőződésem hogy már csak idő kérdése és a postaládákat elárasztó szórólap szemét kora is lassanként leáldozik. Az nem biztos hogy ezt törvény fogja megtiltani, könnyen elképzelhető hogy a népharag és az egyre kisebb hatásfok együttes elegye fogja ezt elsorvasztani. Szerintem ehhez nem kell különösebb jóstehetség, aki járt mostanában társasház lépcsőjében az láthatta a "nem kérünk szórólapot" feliratot, vagy a postaládák mellé lerakott dobozt, melyben hűvös halmokban gyűlik az olvasatlan és kidobott szórólap szemét. Szinte hihetetlennek tűnik hogy még mindig megéri a hatalmas költségeket ez a mára elavult reklám módszer. Talán még a legnagyobbaknak, a bevásárló központok vaskos, akciós szóróanyagaiknak megvan az "olvasótábora", de a kisvállalkozások egylapos szóróanyagainak esélye sincs.
"Ha rajtakaplak agyoncsaplak!"
Ezt nem én mondom hanem egy társasház biztonsági őre aki a bejárati ajtóra írta ezt, nyilván a lakók kezdeményezésére vagy azok hallgatólagos jóváhagyásával, a szórólapozást tiltó felszólítások nyomatékosítására. Nem fogadta ezt meg egy fideszes önkormányzati képviselő aki EU kampány szórólapot dobált a postaládákba. Aztán persze csodálkozott hogy a "hatósági ember" a nyakánál fogva dobta ki az utcára. Most persze áll a bál, ki tudja kinek lesz igaza. De most nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az hogy fogytán az emberek türelme és ideje új módszerek után nézni. Be kellene végre látni hogy képviselőt egészen biztosan nem szórólap alapján választanak az emberek. Nagyságrendekkel hatásosabb lenne ha az erre fordított pénzt a rászorulók segítésére fordítanák. De vannak még ötleteim, jó pénzért eladóak! Mindez hírré vált a kereskedelmi televíziók híradóiban. A hatásról, a folytatásáról lehetnek elképzeléseink. Szerintem mozgalommá fog duzzadni ez a polgári kezdeményezésként is felfogható tiltakozás és attól tartok lesz ennek még "polgári áldozata" is.
Lehet persze ezen a helyzeten szomorkodni és azon gondolkodni hogy akkor a legkisebbek, a legnehezebb helyzetben lévők hogyan adják el magukat a piacon ebben a nehéz helyzetben, hisz eddig azért mégiscsak a szórólapozás volt a leginkább megfizethető reklámozási módszer.
Erről a bizonyos forradalomról beszél a fentebb említett könyv szerzője. A világ végérvényesen megváltozik, a régi módszerek már nem működnek és új eszközöket kell találni. Pl. az internetet. De talán itt most nem is a média a lényeg, hanem a szemlélet. Tudomásul kell pl. venni hogy az emberek egyre inkább elzárkóznak a kéretlen reklámok elől, legyen az szórólap, e-mail, újság, rádió vagy televízió. A 21. század embere már megengedheti magának hogy passzív elfogadóból kezdeményezővé váljon és eldöntse hogy milyen információt fogad be. Ha szüksége van valamire, beírja a keresőbe és kikeresi magának a szükséges információt, esetleg reklámot az interneten. Azok lesznek a jövő nyertesei akik megértik hogy tukmálással már nem lehet eladni sem reklámot, sem terméket. Mégis csak ki kell emeljem az internetet, hisz itt különösen kedvező a terep, adott a technológia ahhoz hogy reklám üzeneteinket csak azokhoz juttassuk el akik ezt kimondottan keresik, kérik. Jóval kisebb ez a szám persze mint egy rádió reklám, de ezt a szűkebb csoportot biztosan érdekli a kínálatunk, hisz önszántukból látogattak az adott weboldalra, vagy iratkoztak fel hírlevelünkre. Tehát a hatékonyság nem biztos hogy rosszabb, sőt az alacsonyabb költségek miatt általában sokkal jobb is.
Az önkéntesség mellet még egy fontos dolog kapcsolódik ehhez a témakörhöz. A gerilla marketingben jártas, azt alkalmazó vállalkozások már belátták hogy az emberek többsége általában semmiféle reklámra nem kíváncsi. Éppen ezért nem terméket, szolgáltatást kínálnak, reklámoznak, hanem a potenciális ügyfél valamilyen problémájára kínálnak megoldást, jobb esetben a konkrét termék, vagy szolgáltatás említése nélkül csak információt kínálnak a probléma megoldására. Első körben. Másképpen fogalmazva: először szolgálnak és csak majd később kereskednek.
Horváth Zoltán online marketing tanácsadó
www.kontraszt.com
